Nehéz könyv volt, sok minden megfogalmazódott bennem az olvasás közben/után. Először is az tetszett nagyon, hogy az Ön történetét nem valaki könnyen emészthető stílusú béríró írta meg, hanem Ön, saját maga. Ettől (is) hiteles, ettől (is) ijesztő. Nem kivételes történet, melyhez kivételes körülmények kellettek, ezért távol érzi magát az olvsó az egésztől. Nagyon is megérintett és ijesztően közelinek tűnt így, hitelesen. Ijesztőnek, mert elképesztő sok gyerek van, akinek a képességei tipikusan nem az iskolai környezetben tűnnek ki. Vagy akikre nem figyelnek otthon. Ijesztő, hogy ennyi elég is, hogy ilyen könnyű belecsúszni ebbe a spirálba szimplán akár kortárs nyomás hatására. Hogy ahogy többször írta, fogalma sem volt gyakorlatilag, hogy mit csinál, vagy amit csinál mik lesznek a következményei, csak ment a többiek után. Ijesztő, amit eddig is tudtam, de valahogy most méginkább hangsúlyos lett, hogy mekkora a szülő felelőssége. Ijesztő volt érezni/átélni a veszteséget, amit a figyelem hiánya okozhat! Végig éreztem a küzdelmet. Annak a küzdelmét, hogy nehéz leírni az egészet. Azt, hogy egyáltalán nem egyszerű tisztának maradni. Hogy ez napi küzdelmet is jelent(het). Eddig is tiszteltem és nagyon nagyra becsültem a feleségét is és Önt is, de most méginkább. Köszönöm, hogy elolvashattam!