Minden ment a maga útján.... Aztán egyszer csak megreccsent az életem.
Egy buliban használtam először kokaint. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Felszívtam és kész, másnap ment tovább az élet.
Egy középvállalat vezetője vagyok, idővel egyre nagyobb lett a nyomás rajtam, egyre több volt a munka. A családomban a feleségemtől eltávolodtam, jöttek a rosszabbnál rosszabb élmények, Mígnem egyik nap megkaptam egy díler elérhetőségét, és írtam neki.. Aztán másnap is írtam neki, hogy kell még.. Aztán már a hét minden napján szívtam 1g-t.
Kezdtem egyre jobban süllyedni, kezdtem egyre jobban rákattanni, néha forgalmas helyeken is felszívtam egy utcát, nem volt bennem gátlás.
Aztán egyszer mentem haza kocsival, és feltoltam egy csíkot. De túl nagy volt. Abban a pillanatban elkezdtem pánikolni, a vérnyomásom horror magasságba emelkedett, a pulzusomról nem is beszélve. Alig kaptam levegőt.
Akkor írtam Zénónak, akinek az elérhetőségét a neten találtam meg.
Szerencsére nagyon hamar fogadott, és elkezdtük kibogozni a szálakat. Szépen lassan megértettem, mi mitől van, miért használom a kokaint, amelynek használata egy idő elteltével az életem minden terültén megjelent.
Sokat beszéltünk, felszínre kerültek régi sebek, melyeket sikerült a segítségével megoldanom.
Elmondhatatlanul hálás vagyok Neked Zénó, amiért segítettél, egy igazán jó barátot ismertem meg Benned.
A szert már nem használom, az életem helyreállt, azóta újra tudok örülni, megbecsülni olyan embereket, dolgokat, amiken átsiklottam.
Tapasztalatból mondom, nem szégyen segítséget kérni a bajban. Én azt hittem, majd lejövök egyszer róla, de mivel a környezetemben senki nem küzdött ilyen jellegű függőséggel, ezért csapdába kerültem.
De ez már a múlt, az életem józanul megy tovább.