Hogy szakzsargonnal éljek, “bejött nekem” ez a könyv. Letisztult, benne van a lényeg, semmi sallang. Olyan, amilyennek Zénót -sorstársamat, volt kollégámat- megismertem. Külön öröm számomra, hogy megemlítette a szakma két alapvető irànyvonalát: a “felépült”, vagy “felépülő függő” vitát. Számomra lényegtelen az igeidő, szerintem mindenki döntse el maga, melyiket érzi a sajátjának...