Mindent megpróbáltunk, hogy megelőzzük a bajt. Beszélgetések, filmek, még színház is a droggal kapcsolatban. Teljes családban, szeretetteli nevelést kapott, mégis megtörtént. Váratlanul csöppentünk a párommal, a csak a tévében látott helyzetbe. Kamasz fiunk drogos állapotban jött haza, és mint kiderült nem ez volt az első eset. Teljes kétségbeesésben keresgéltük, kihez fordulhatnánk. Tudtuk, hogy az amúgy is felnőttektől elzárkózó gyerek esélytelen, hogy idegennek megnyíljon. Amikor beszélgettünk vele, mindig azt kaptuk, hogy nektek fogalmatok sincs az egészről. Elolvastuk Zénó töténetét, és tudtuk, hogy Ő lehet az a hiteles ember, akit esetleg hajlandó lesz meghallgatni. Először a nevét kérdezte a gyerek. Zénó. Már ez tetszett neki. Aztán megkezdődtek a beszélgetések. A csodák csodája, elmondott Neki olyanokat, amiket nekünk sohasem. Volt olyan eset mikor, teljes reménytelenségben estünk be a konzultációra, a véletlenül pont az előtte lezajló harcok miatt késve, és a párom, aki látta milyen állapotban mentünk be, hatalmas szemeket meresztett, mikor reményekkel telten, vidáman jöttünk ki. Nem tudom, ha Zénó nem lenne, most hol tartanánk, de a legnehezebb részén már túl vagyunk. Valószínűleg még további nehézségek várhatóak, míg teljesen megnyugodhatunk, de nagyon megnyugtató az a tudat, hogy van valaki, akire mindig számíthatunk. Köszönjük Zénó türelmedet, megértésedet, kitartó munkádat, segítségedet!