Nagyon sok Zénó kellene a világba! :)
A történetem azt hiszem ma már általánosnak tekintehtő...
Nincs benne semmi extra előzmény, csupán egy átlagos válás, átlagos szülőkkel, átlagos gyerekekkel. Nincs viselkedési zavar, nincsenek iskolai problémák, nincsenek eget rengető konfliktusok....
Viszont eljön a kamaszkor, amikor minden a feje tetejére áll, s az addig csendben lappangó érzelmek fergeteges erővel döntik rommá a nyugodtnak hitt családi életet. Még akkor is, ha ez pont a 18. szülinap után következik be. Ez az a korszak, amikor mi szülők levizsgázhatunk magunk előtt: vajon hiteles szülő voltam? Mindig ott voltam, amikor kellett, mindig meghallgattam, mindig odafigyeltem? Nem hiszem...
Hiszen akkor nem olvasgatnánk ezt az oldalt....
Amikor kiderült, hogy a 18 éves gyerekem drogozni kezdett, azt hittem vége a világnak. Fogalmam sem volt mit kell ilyenkor tenni, hiszen az ilyen események mindig másokkal történnek, és én biztos voltam abban, hogy ez velünk SOHASEM történhet meg! Hiszen mindig mindent elmondott, elmesélt, beszámolt, tanácsot kért, megbizható, szorgalmas és kötelességtudó volt.
Rengeteg kérdésem volt, mert eddig naivan távol tartottam magam az élet sötét oldalától. A drogprevenciót részemről letudtam a 8. osztályba látogató szakember előadásával, és nyugodtan dőltem hátra, hogy ezen is túl vagyunk.
Most viszont azt sem tudtam hova forduljak....
Magamat okoltam mindenért! Hogyan nem vettem észre? (soha nem láttam drogos embert) Hogy lehet, hogy nem érezte szeretve magát? Mit rontottam el? Mit? Mit? Mit? A válaszokra azonban várnom kellett. Rengeteg módszert kipróbáltam, de egyik a másik után mondott csődöt. Ha keménykedtem, annál inkább hátat forditott. Ha bezártam, kimászott az ablakon. Ha azt akartam, hogy érezze a szeretetem, rosszul csináltam, és nem érezte. Falakat kellett döntenem kettőnk között, hogy újabb falakba ütközhessek.... A dac, a kiváncsiság, a kihivás, a baráti társaság nyomása mindig felülkerekedett benne!
De nem hagyhattam annyiban! Minden követ megmozgattam, és minden energiámat erre fókuszáltam. Éjjel nappal szakemberek után kutattam, alapitványi programokat böngésztem, de egyik sem volt az, amelyik úgy igazán hiteles lett volna számomra.... Ekkor kaptam meg Zénó telefonszámát egy ismerősömtől. Meghallgatott, találkoztunk, és már az első alkalom után tudtam, hogy ő lesz az, akinek segitségével kilábalhatunk ebből az egészből. És igy is történt!
Talán szerencsém van, hogy mindössze három hónap alatt túl jutottunk az egészen, de én azt mondanám, hogy nem a szerencsén múlott, hanem azon a tudatos munkán, amit Zénó, a gyerekem és jómagam végigvitt, megjárva ugyan a poklok poklát, de épségben, szeretetben, megértésben ért véget a történet.
Nagyon hálás vagyok Zénónak, hogy végig kisért ezen az úton, és annak a személynek is, aki őt ajánlotta!
Igy hát én is tiszta szivből ajánlom a kamasz-szerviz "szolgáltatást" mindenkinek, még akkor is, ha a drogkérdés fel sem merült, még akkor is, ha jól zajlik a kamaszkor, és akkor is, amikor nincsenek problémák.
Zénó tapasztalatával, és szakértelmével megelőzhetőek a komolyabb szülő - gyermek konfliktusok, és a mindenhol (!) jelen lévő drogok használatai. Szerény tapasztalatom szerint a drog olyan, mint egy vészcsengő, amellyel gyermekünk fel akarja hivni figyelmünket: valami nem stimmel, valami nem müködik, valami nem jó irányba halad, valami hiányzik, vagy valami fáj...
[B]Jobb még időben megelőzni ezt!!![/B]