Rólam írták

Kedves Zénó!
16 éves fiammal nyugodtan szeretetben éltünk. Sokat beszélgettünk, voltak közös programjaink, amikor tehettük együtt ettünk és elég gyakran jöttünk össze nagyobb családi/baráti körben is. A tavasz nagy változást hozott korábbi nyugodt boldog családi életünkben. 16 éves fiammal a hangos szóváltások mindennapossá válták, folyamatosan a telefonján lógott és állandóan „mehetnéke” volt otthonról (haverokkal lógni, barátnővel lenni sülve-főve), a tanulás egyáltalán nem érdekelte, ha rákérdeztem mindig azt a választ kaptam „Nincs lecke” vagy már „Készen van”, ráadásul hazugságokon kaptam ami egyáltalán nem volt rá korábban jellemző. Ezt a konfliktusokkal teli életet nehezen viseltem, nem értettem hová tűnt az a sok szeretet és gondoskodás, hová tűntek az egyszerű hétköznapi örömök, miért veszett el a családdal a jó kapcsolat. Ekkor kezdtem keresgélni és akadtam erre az oldalra és időpontot kértem Zénótól. Először nem is tudtam hol kezdjem, de első perctől éreztem, hogy itt elmondhatom mindazt ami aggaszt és már azzal, hogy meghallgattak egy kicsit megnyugodtam. Aztán Zénó tanácsaiból kiéreztem, hogy „látott már” ennél nehezebb helyzetet is, tanácsai életszerűek, használhatók voltak. Megtanultam tőle, hogy a kamasz gyerekeinknek sem könnyű megfelelni a környezetüknek és sokszor nem csak nekik kell alkalmazkodni a körülményekhez, hanem nekünk szülőknek is fel kell ismernünk a változást és a kamaszodással együtt nekünk is változnunk kell. Szép lassan tágíthatjuk a határokat, éreztessük a gyerekkel hogy partnerek vagyunk, de mi is „kérünk néhány dolgot cserébe”. Sok mindenre kéne tudni nemet mondaniuk nem beállni a sorba, de úgy tűnik ez a nehezebb. Mai napig sokszor elmondom a fiamnak, ha elmegy, hogy nem attól lesz felnőtt ha leissza magát és cigizik, hanem pont attól hogy tud nemet mondani és buli nem attól lesz jó hogy részegek és másnap nem is emlékeznek semmire. Elindultunk fiammal ezen az úton, kb. két hete hangos szóváltás nélkül élünk, nincsenek dühkitörések, csapkodások. Most nyári szünet van, természetesen minden estére van program, de egyenlőre időben és normálisan jön haza a fiam. Mivel a bizonyítvány finoman szólva pocsék (bár szerencsére bukás nem volt) néhány tantárgyból külön órára jár mert ő maga is talán érzi már, hogy amit a suliban nem tanult meg kénytelen bepótolni mert a következő év már fontos lesz a továbbtanuláshoz. Akadnak még olyan helyzetek, amiben nem értünk együtt, de igyekszem türelemmel és szép szóval megoldani a konfliktus helyzeteket. Mint minden szülőnek, fontosnak tartom hogy a gyerekem boldog legyen a saját környezetében, legyenek igaz barátai/barátnői (ne csak a világhálón legyenek „barátai”), járjon társaságba és élje a fiatalok életét de ezt felelősséggel tegye tudja hol a határ és ne felejtse el honnan indult s hog y az otthon mindig otthon :) ahová hazavárják!